Erdélyi dallamok a budapesti Bethlen téren

A Zsidó Kulturális Fesztivál meghívására Budapestre érkezett a Nincs egészen tegnap… együttese. A koncertelőadás 2017. szeptember 5-én este 7 órai kezdettel tekintheti meg a budapesti közönség a Bethlen téri zsinagógában. A csodálatos akusztikájú, gyönyörű épület méltó helyszíne “hazataláló dallamainknak”, amelyek Kányádi Sándor érzékeny dalszövegeivel csendülnek fel, játékos hangszerelésben. Előadásukról így vallanak az alkotók:

“A magyar népdalkincs tematikája gyakorlatilag átfedést mutat azzal a motívumvilággal, amelyet Kányádi Sándor gyönyörű műfordításai révén az erdélyi és máramarosi jiddis népköltészetből megismerhettünk. Az olykor csipkelődő, játékos vagy ravasz, máskor szerelmes vagy szívszorongató szövegek, dallamok az emberi életciklus gyönyörűségeit és fájdalmait ugyanúgy magukban hordozzák, mint azok a népdalok, amelyeket mi, székely-magyarok otthonról hozunk.” – Laczkó Vass Róbert, színművész, énekes.

“Különösen a máramarosszigeti előadásunk volt megható, mert olyan érzésem támadt, mint amikor egy vándor hosszú bolyongás után végre hazatalál. A dalok itt szólaltak meg igazán a maguk helyén, én pedig hálás voltam, hogy hazakísérhettem azt a bizonyos vándort. Ez megtisztelő szerep, ugyanakkor felelősség és feladat is, amit talán ezért sem sokan vállalnak magukra! Azóta is ezzel az érzéssel megyek színpadra, mert meggyőződésem, hogy ezután bárhová is visszük őket, mindenhol otthonra lelnek.” – Szép Noémi Kriszta, népdalénekes.

“Az Erdélyben együtt élő népek népzenéjében, népdalaiban a kölcsönhatások viszonylag egyszerűen felismerhetők, tetten érhetők. Ez nagy segítség, különösen hangszeres szempontból. Ha mondjuk egy olyan specifikus hangszert kell egy szál hegedűvel pótolni, amelynek jellegzetes harmóniavilága, mondjuk úgy: egzotikuma van, akkor csakis erre lehet alapozni, csakis így lehet valamelyest visszaadni egy másik dallamvilág motívumait.” – Szép Gyula Bálint, hegedűművész.

“Ideje van a kísérletezésnek a muzsikában is, természetesen a szakmai szabályok messzemenő figyelembevételével. Az előadásaink alkalmával kiderült, hogy a nézők, a hallgatók nem idegenkednek a formabontástól, hiszen senki nem távozott a koncertjeinkről. Ezzel együtt vannak meredekebb kísérleteink, olykor egész egyszerűen összekeverünk műfajokat, stílusokat, ám éppen ez a bizonyság arra, hogy sok minden összefügg egymással.” – Szép András, zongoraművész.

HÍRFOLYAM #2017