Koncz Zsuzsa jegyszedője szeretnék lenni

Egy élő legendát láthatunk vendégül szeptember 4-én, este 8-tól a Dohány utcai zsinagógában, ahol hazánk egyik legnépszerűbb, s legnagyobb rajongótáborral rendelkező énekesnője, Koncz Zsuzsa ad koncertet. A művésznőt – aki a jubileumi huszadik Zsidó Kulturális Fesztivál keretében lép színpadra – többek között a szakrális terek hangzásáról és tervezett műsoráról kérdeztem.

Egyszer már énekelt a Dohány utcai zsinagógában. Milyen emlékeket őriz róla, milyen volt abban a szakrális térben megszólalni?

Igen, az Élet Menete Alapítvány javára 2011-ben volt ott egy jótékonysági koncert, nem én voltam az egyedüli közreműködő, a második részt csináltam végig, s azóta is nagyon szép emlékem. Életemben ugyanis először akkor énekeltem szakrális térben, addig soha, s érdekes módon azóta többször és többfelé az országban. Azóta fölléptem a debreceni Nagytemplomban, a szegedi zsinagógában is énekeltem, meg Sopronban, egy nagyon szép katolikus templomban.

Egy énekesnőnek nyilván nem mindegy, hogy hol milyen a hangzás. Ebből a szempontból mit gondol egy zsinagógáról, mint koncerthelyszínről?

Az az igazság, hogy erre a kérdésére nem tudok egzaktul válaszolni, mert fülmonitor rendszerrel éneklek, ami azt jelenti, hogy mindkét fülemben van egy-egy eszköz, és a hangzásról az információkat ezen keresztül kapom. Koncert közben mindent hallok, hallom a közönséget is, de az nehezen megítélhető, hogy miképpen szól mindez magában a teremben. Igaz, van már annyi koncertgyakorlatom, hogy magából az építményből, vagyis annak építészeti sajátosságaiból meg tudom állapítani, hogy milyen lehet az akusztikája. Ebből a szempontból egy zsinagógában a zenei akusztika valószínűleg nem problémamentes, hiszen annak idején az effajta terek nagy ünnepekre tervezték, és az volt az elsődleges szempont, hogy fenségesen visszhangozzanak. Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy a visszhang nem mindig jó a zenében.

S hallgatóként már volt a Dohányban? Csak azért kérdem, mert tavaly itt volt Daniel Barenboim, és igen jó koncertet adott a zsinagógában. Igaz, tömve volt az épület, teljesen telt ház volt, és ez befolyásolja a hangzást.

Hallottam róla, hogy Daniel Barenboim Pesten járt, de sajnos nem hallottam a koncertjét, mert éppen nem voltam Magyarországon. Nagy rajongója vagyok különben, élőben azonban még nem hallottam. De ha már a komolyzenénél tartunk: azt gondolom, hogy a klasszikus zenének, kevés kivételtől eltekintve, nagyon jó az a térérzet, amit egy-egy nagy szakrális tér biztosít. Sőt, nem csak biztosít, hanem fölerősít.

S mit hallunk majd Koncz Zsuzsától a Zsidó Kulturális Fesztiválon a Dohány zsinagógában? A szokásos repertoáron kívül készül meglepetéssel?

Nézze, én nem nagyon tudok más lenni, mint amilyen vagyok. De az természetesen belefér, ha olykor picit változtatok a műsoron, mert az ember néha a hely szerint is megválasztja a repertoárt. Nekünk azért mindig szem előtt kell tartani, hogy mi volt a legújabb munkánk, hiszen az új dalokat várja a közönség. Ami a Dohány utcai műsort illeti: a közönség nem egy speciális Koncz Zsuzsa-koncertre, hanem egy Koncz Zsuzsa-koncertre jön, azaz ebből a szempontból egyes régi dalokat természetesen el kell énekelnem, de itt vannak az új dalok is, amik nekem nagyon fontosak. Az elmúlt pár évben két új lemezem jelent meg, s szerencsére mind a kettő nagy közönségsikert aratott: az egyik a Tündérország volt 2013-ban, a másik a Vadvilág 2016 végén. Ezek viszonylag még mind vadonatúj anyagok, ezek adják a műsor gerincét, s ehhez természetesen hozzákapcsolunk olyan régi – s remélem, hogy szeretett – dalokat, amelyeket a közönség el is vár tőlünk, s amelyeket én is nagyon szeretek.

Meg én is, mert én például annyira szeretnék ott lenni a Dohányban a koncertjén, hogy jegyszedő is szívesen leszek, csak hallhassam.

Nagyon kedves, köszönöm, ez igazán megtisztelő! Ami engem illet, nagy örömmel vettem a zsidó kulturális fesztivál szervezőinek meghívását, annak pedig külön örülök, hogy egy ilyen kiemelt, jubileumi eseményre mehetek. Szép emlékeket őrzök az előző föllépésről, szóval a zsinagógába örömmel és kíváncsian megyek vissza újra. Maga pedig majd utólag eldönti, hogy érdemes volt-e jegyszedőnek állnia.

Kácsor Zsolt

HÍRFOLYAM #2017