Zsoldos Gábor Dedy: Bár előadhatnánk még ezt a műsort valahol!
Il Silenzio, Különös éjszaka volt, Jamaikai trombitás, Lassan bandukolva… Olyan dalok ezek, amelyeknek a dallamát egy ország fújja kívülről. A slágerek a Zsidó Kulturális Fesztiválon is felcsendülnek a Szerelmi történet című emlékesten, amely Sárosi Katalin táncdalénekes és az idén 100 éve született Zsoldos Imre trombitaművész életútját mutatja be örökzöld dalaik révén.
A Dohány utcai zsinagógában szeptember 4-én, este 7 órától színpadra lép Bodrogi Gyula, Bódy Magdi, Csonka András, Király Viktor, Klein Judit, Szulák Andrea, Veres Mónika Nika, Voith Ági, konferál Nádas György. A művészeket kísérő zenekarban dobol majd a házaspár fia, az est főszervezője, Zsoldos Gábor, azaz Dedy, akivel a koncert kapcsán készítettünk interjút.
Először hadd kérdezzek egy személyeset! Melyek a kedvenc dalai a szüleitől?
Az édesapámmal szeretném kezdeni, hiszen a Zsidó Kulturális Fesztiválon az ő születésének a centenáriumát ünnepeljük. Tőle feltétlenül kiemelném az Il Silenzio című szerzeményt, amely a legmeghatározóbb trombitaszólója volt. Ez a mű felvételről természetesen elhangzik majd a koncerten az ő előadásában.
Azt hittem, valaki élőben is eljátssza majd.
Nem, nem, ezt a szólót nem adtuk oda senkinek, az Il Silenzio kivetítőn megy, de persze lesznek olyan trombitaszólói, amelyeket a zenekar trombitása fog előadni. Ami pedig az édesanyámat illeti: tőle a Szerelmi történet a személyes kedvencem, ami az est címét is adja, aztán nagyon szeretem a Lassan bandukolva című dalát is, amelyet egy táncdalfesztiválon adott elő. A legnagyobb slágere a Különös éjszaka volt című dal, amit én is nagyon-nagyon kedvelek, akárcsak a Sajnos szeretem című dalát, amely az anyukám első rádiófelvétele volt.
Milyen lesz a koncert szerkezete? Ezt azért kérdem, mert említette, hogy kivetítőről is mennek majd felvételek.
Amíg a közönség elfoglalja a helyét a zsinagógában, a kivetítőkön mozgóképeket adunk a szüleimről, a koncert alatt pedig slide show megy majd a háttérben, hiszen az a koncepció, hogy ne csak zeneileg, de képileg is megidézzük őket, a korukat, a munkásságukat. Nádas György barátom fog konferálni, de az est elején én magam is mondok majd pár mondatot a szüleimről. Aztán beülök a dobok mögé, igaz, lesz két saját, személyes produkcióm is: játszom majd édesapám egyik kedves hangszerén, a „zenélő fűrészen”, és zongorázán is előadok egy dalt az emlékére.
Hadd gratuláljak a fellépők listájához, hiszen olyan művészegyéniségek lépnek majd színpadra, mint Bodrogi Gyula…
Ennek a fellépő gárdának én magam is örülök, már csak azért is, mert az említett Bodrogi Gyula vagy Voith Ági nagyon hiteles előadóművészei annak a kornak, amelyet megidézünk ezen a koncerten. Gondoljon csak a Jamaikai trombitás című dalra! Ez a szerzemény apukám műsorán kihagyhatatlan volt, de Bodrogi Gyula és Voith Ági is a mai napig énekli. Ugyanilyen emblematikus dal a Hello, Cherie, amelyet édesanyám énekelt, és Voith Ági is csodálatosan adja elő.
Ez az emlékest a Dohány utcai zsinagógán kívül megtekinthető lesz másutt, máskor is az évforduló alkalmából?
Örülök, hogy erre rákérdezett, mert bár úgy alakulna az élet, hogy ezt a műsort még előadhatnánk valahol! Nagyon nagy munka fekszik a produkcióban, a művészek ragyogóan betanulták a dalokat, a zenekar kifogástalanul begyakorolta Dudinszky Zoltán hangszerelésében, szóval minden vágyam az lenne, hogy a szüleim emlékére ez a dalok máshol is felcsendüljenek.
