Leonyid Gutkin: Látványos és emlékezetes show-ra készülünk

A 25. Zsidó Kulturális Fesztiválon lesz a zenei világpremierje a Jiddise Máme Jukbox című produkciónak, amelyben hazai és külföldi sztárok működnek közre egy jiddise máme „varázsdobozának” kinyitásában. Ez a „varázsdoboz” a jiddise máme kedvenc dalait tartalmazza klezmer muzsikától kezdve musical- és operettslágereken át Elvis Presley-ig és Leonard Cohenig. Interjú a produkció ötletgazdájával és vezetőjével, Leonyid Gutkinnal.

Hazai és nemzetközi fellépők közreműködésével zenei világpremierre invitáljuk kedves közönségünket a Leonyid Gutkin által vezetett Binah Orchestra előadásában a Dohány utcai zsinagógába szeptember 4-én, hétfőn este 8 órától.  Fellép Bereczki Zoltán, Gubik Petra, két Kuna-testvér, Müller Péter Sziámi, Pásztor Anna, a külföldi fellépők között lesz az izraeli Amber Revival formációt alkotó Netta Nimrodi és Arie Burshtein, a Rox Brothers zenekart megalapító orosz Alex és Nikita Pozdnyakov.

A produkciójuk igazi világpremier, hiszen a Leonyid Gutkin ötlete nyomán született showműsort most elsőként a 25. Zsidó Kulturális Fesztivál közönsége hallhatja és láthatja. Az alapötlet az, hogy Leonyid Gutkin az édesanyja – egy igazi jiddise máme – emlékére olyan estet állított össze, amely az édesanyja „varázsdobozának” zenei kincseit tartalmazza. Leonyid Gutkinnal a pályafutásáról, a mostani előadás megszületéséről és annak összeállításáról beszélgetünk.

Most producerként jegyzi a Zsidó Kulturális Fesztiválra összeállított előadást, de hogyan határozná meg önmagát elsősorban?

Mindenekelőtt zenész vagyok. Moszkvában születtem, a Szovjetunióban annak idején basszusgitárosként játszottam az Avtograf zenekarban, ahol dalokat is írtam. De újabban nemcsak zenészlént határozom meg magamat, hanem zeneszerzőként és  producerként is, mivel az utóbbi években több zenei projekt megvalósításában vettem részt.

Milyen együttes volt az Avtograf?

Egy progresszív rockzenekar, a Szovjetunióban ebben a műfajban a legelsők egyike, amely 1979-ben alakult. Szóval én magam itt kezdtem rock and roll zenészként hosszú évekkel ezelőtt. Az Avtograf neve onnan lehet ismerős sokak számára, hogy az akkori kommunista blokk országaiból ez volt az egyetlen banda, amely részt vett a ma már roctörténelmi jelentőségű, 1985-ös Live Aid jótékonysági koncerten Moszkvából bejelentkezve. De ami a zenei előképzettségemet illeti, klasszikus képzést kaptam, a moszkvai konzervatóriumban végeztem, és játszottam a Bolsoj tyeatrban, azaz a moszkvai operában is. A Live Aid után az Avtograffal sokfelé koncerteztünk a világban, ami az életem nagyon érdekes időszaka volt. Ekkoriban kerültem Los Angelesbe, ahol végül hét évet éltem, és ez a hét év máig meghatározó jelentőségű nekem. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy az amerikai zeneipar nagyágyúival, szó szerint a szakma legjobbjaival dolgozhattam együtt a Los Angeles-i évek során. Igen sok híres, ismert zenészt, producert, hangmérnököt megismertem, sokakkal azóta is tartom a kapcsolatot. Hogy őszinte legyek, Los Angelesben nem éreztem túl jól magam, nem tudtam beleszeretni abba a városba, úgyhogy később visszaköltöztem Moszkvába. Sok izgalmas projektet csináltam Oroszországban, de a Los Angelesben kialakult kapcsolatrendszeremnek köszönhetően sok-sok külföldi produkcióba is meghívást kaptam. Dolgoztam az Egyesült Királyságban, Svédországban, Németországban, Horvátországban. Mivel izraeli útlevelem is van, könnyen utazom szerte a világban.

Hogyan került Budapestre?

Két éve élek itt, de nem két éve jártam itt először. Moszkvából van egy gyermekkori barátom, aki félig magyar, félig orosz. Mivel az ő édesanyja és az enyém nagyon jó barátnők voltak, és sokszor találkoztak a terhességük alatt is, nyugodtan mondhatom, hogy mi már a megszületésünk előtt találkoztunk és összebarátkoztunk. Olyan jó barátok voltunk, hogy én már 1978-ban is jártam Magyarországon az ő társaságában. De jártam Magyarországon az együttesemmel is, az 1980-as években fölléptünk a P. Box együttessel, jól emlékszem Vikidál Gyula hangjára. Játszottunk európai fesztiválokon az LGT-vel, és Varga Miklós is énekelte egy számunkat. Szóval úgy érzem, sok minden köt Magyarországhoz. A már említett magyar-orosz barátom meghívására jöttem ide, neki volt egy jó projektje, abban vettem részt, és már két éve élek Budapesten. Nagyon fontos megemlítenem, hogy a feleségem beleszeretett Budapestbe, és én is szeretem ezt a várost. Los Angelesben hosszabb időt töltöttem, de ott soha nem éreztem olyan jól magamat, mint itt. Szakmailag nagyon értékes hely, de egy percig sem kötődtem a városhoz, Budapesten viszont otthon érzem magam, és ezzel így van a feleségem is.

Beszéljünk kicsit a Zsidó Kulturális Fesztiválon látható produkcióról is!

Az én fejemből pattant ki az ötlet, hogy egy jiddise máme képzeletbeli zenei varázsdobozát kellene összeállítani, de azt hiszem, senkinek nem okozok meglepetést, ha elárulom: ez a jiddise máme az én anyukám volt. Nagyon szerette a zenét, mindenféle zenét, ezért szerepelnek a show-ban olyan különféle stílusok egymás mellett. S hadd meséljek el egy roppant érdekes dolgot: amikor egy zenész barátomnak meséltem erről a produkcióról, és napokon át dolgoztunk rajta, hogy milyen legyen, én egy szóval sem mondtam neki, hogy mi az a vezérfonal, amire az én fejemben fűződnek a dalok. És egy nap felhívott, s azt mondta: Leo, figyelj, ez az egész olyan, mintha egy jiddise máme legkedvesebb dalait adnánk elő, nem lehetne, hogy erre fűzzük fel a show-t? Mit mondjak, akkor felállt a karomon a szőr, annyira megborzongtam a meglepetéstől… Remélem, hogy a nézők is hasonlóan éreznek majd, hiszen kivételesen látványos és emlékezetes show-ra készülünk.

***

Néhány dal a mama „varázsdobozából”: Jiddise Máme (ez az ismert dal három verzióban lesz hallható, mivel ez a koncert főtémája); L’chayim (Hegedűs a háztetőn); klezmer-egyveleg; Wedding March (Mendelssohn); Jaj, cica, eszem azt a… (Csárdáskirálynő); Summertime (George Gershwin); Hound Dog, Jailhouse Rock (Elvis Presley); We Didn’t Start The Fire (Billy Joel); Knocking On Heaven’s Door (Bob Dylan); Are U Gonna Go My Way (Lenny Kravitz); Halleluja (Leonard Cohen).